|
2018-10-19 09:47:07, péntek
|
| |
| |
ÜZENET A JELENNEK
Egyszer mindenki megérkezik... Ki előbb, ki később.
Amikor már mindent odaadott, szétszórta mindenét, amije csak volt: csendes, de tiszta hangon kimondott szavait, szellemi és fizikai erejét, hitét, bőre simaságát, hajszínét, az egészségét és lelke minden rejtett tartalékát, önzetlenségét, kevéske vagyonát, tapasztalatait és bölcsességét, éveit... életét.
Amikor rájön, hogy a harsány, durva, mellveregető, ellentmondást nem tűrő hangoknak nagyobb a becsülete, mint a példamutatásnak, pedig őt arra tanították egykor, hogy a tettei beszéljenek, ne a szája járjon.
Amikor egyre sűrűbben tapasztalja, hogy amit az emberek mondanak, az egyáltalán nincs szinkronban a tetteikkel és a gondolataikkal. S mikor észreveszi, hogy már senki sem figyel igazán arra, amit ő szeretne mondani. A szeretetével is inkább visszaélnek, mint élnek.
Amikor megtanulja, hogy senkit sem szabad megítélni, mert az igazság annyiféle, ahányan vagyunk, és olykor még magunkat sem ismerjük eléggé, nemhogy másokat.
Amikor már nincs ereje konfliktusokba bocsátkozni, vitatkozni, és már senkit sem akar meggyőzni semmiről egy olyan világban, ahol mindenki mindent jobban tud, legfőkébb bántani, felülbírálni, hazudni, érvényesülni mindenáron, megszerezni, kihasználni, megalázni, gyűlölködni, birtokolni, uralni és uralkodni. Neki már efölött nincs semmilyen hatalma... Nem tud taktikázni, hiszen sosem tudott... és már egyáltalán nem is kíván ebben az őrületben részt venni.
Amikor már nem lehet becsapni, tisztán érzi, ki az a néhány ember a családján kívül, akik megérdemlik a figyelmét. Ha van még dolga, elvégzi, ahogy mindig mindent elvégzett becsülettel, és a maradék energiájából már csak őket részesíti.
Amikor megérti, hogy nem maradt más út, mint elfogadni, beletörődni, átadni a helyét.
Akkor megérkezik a csendbe, a hallgatás megérdemelt és felszabadító nyugalmába, hogy felkészüljön az utolsó útra.
Akkor életében először végre magára gondol, arra, hogy a hátralévő lépéseket békében kell megtennie, mert ez ember nem mehet a halálba a békesség érzése nélkül.
Tudod, ilyenkor már csak a szépre emlékezik: eltűnnek a rossz és bántó emlékek, az egykori düh és sértettség, és már csak a megbocsájtás él benne. Igyekszik a külvilág szebbik részéből töltekezni, a fény felé fordulni, hiszen annyit, de annyit kapott az árnyékból és a sötétségből az elmúlt évtizedekben. Megsokszorozódik a természet szépségeinek fontossága, és bár még mindig látja a világ szörnyűségeit, igyekszik távol tartani magát, amennyire ez lehetséges. Vesd meg érte, ha akarod... Vagy próbáld megérteni...
Hálás minden kedves szóért, tekintetért, érintésért, de már nem vár, nem követel senkitől semmit. Megteremti magának a saját belső egyensúlyát, mert azt a bizonyos küszöböt nem lehet másképp átlépni, csak egyedül,... és az a küszöb már jóval közelebb van, mint a születés.
Egyszer mindenki megérkezik... Ki előbb, ki később... Most még szereted hallani a saját hangod, de eljön az idő, amikor jobban fogsz örülni a saját csendednek... Hiába nézel így rám,... egyszer megérkezel Te is.
Akkor többé nem fogod számon kérni rajtunk a hallgatásunkat, kedves JELEN...
Erdei B. Ágnes
2018. október 12.
Kép: Manuel Libres Librodo gyönyörű fotója
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdei B. Ágnes |
|
|
|
Címkék: megsokszorozódik, példamutatásnak, tapasztalatait, hallgatásunkat, gondolataikkal, konfliktusokba, ellentmondást, szörnyűségeit, önzetlenségét, évtizedekben, felülbírálni, megbocsájtás, mellveregető, bölcsességét, szépségeinek, felszabadító, felkészüljön, érvényesülni, szeretetével, energiájából, gyűlölködni, visszaélnek, megszerezni, bocsátkozni, kihasználni, megérdemlik, szinkronban, beletörődni, megérdemelt, sötétségből, tekintetért, becsülettel, tapasztalja, beszéljenek, egyensúlyát, fontossága, tettei beszéljenek, szája járjon, emberek mondanak, egyáltalán nincs, igazság annyiféle, olyan világban, őrületben részt, családján kívül, maradék energiájából, hallgatás megérdemelt, utolsó útra, hátralévő lépéseket, békesség érzése, szépre emlékezik, külvilág szebbik, fény felé, ÜZENET JELENNEK, Erdei, Manuel Libres Librodo,
|
|
Offline
